Archívum: A sörpiac napos oldalán

2018. október 15. | Gyártás | FMCG

Regionális sörgyárból a hazai sörpiac egyik vezetőjévé válni – ezt a küldetést teljesítette sikerrel az idén 45 éves Borsodi Sörgyár, amely most sincs hiányában a szakmai és piaci kihívásoknak.

Magyarország népessége egészen 1980-ig folyamatosan növekedett, és 1980-ban, vagyis a rekordévben valamivel több mint 10,7 millióan éltek az országban. A 70-es években azonban nemcsak a népesség, hanem a sörfogyasztás is folyamatosan növekedett. Olyannyira, hogy a bővülő fogyasztói keresletet az akkor már termelő hazai sörgyárak nem voltak képesek kielégíteni, ezért a 60-as évek végén a „felsőbb szervek” arról határoztak, hogy Bőcs község (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) határában sörgyár épül majd. Az építkezés 1972-ben kezdődött meg, és 1973-tól már működött a gyár, amely a Borsodi Sörgyár nevet kapta. Végre az észak-keleti országrésznek is lett „saját” sörgyára, ugyanis a sörgyártás egészen addig Nyugat-Magyarországra és Budapestre összpontosult (a ma már nem termelő martfűi sörgyár csak 1981-ben létesült). Az észak-keleti országrész ezért teljes joggal a magáénak érezte a Bőcsön gyártott Borsodi Világost, illetve a Kinizsi sört. Mivel akkoriban a sörpiac regionális volt, azaz a régiókat a helyi vagy a közeli sörgyárak látták el, észak-keleten a Borsodi volt „A SÖR”. A fogyasztók egyre igényesebbé váltak. A bőcsi gyár ezért a 80-as években már a minél magasabb minőség előállítására összpontosított. A minőségfejlesztési törekvések sikeresek voltak, és a kelet-európai változásokat árgus szemekkel figyelő nyugat-európai „sörös cégek” is felfigyeltek az eredményekre. A müncheni Spaten Sörgyár pedig éppen a Borsodi Sörgyárat választotta kizárólagos magyarországi gyártójává és forgalmazójává a 80-as évek végén, illetve 1987-ben Magyarországon elsőként a Borsodi dobta piacra az akkoriban újdonságnak számító alkoholmentes sört, a Borsodi Pólót, valamint az 50 literes (szabványos KEG) hordós kiszerelésű sört. A vállalat 1990-ben részvénytársasággá alakult, majd egy évvel később privatizálták, így Európa egyik vezető söripari vállalkozása, a belga Interbrew tulajdonába került. A privatizációt követően a gyár életében hatalmas változások mentek végbe: az új tulajdonosok jelentős összegeket fordítottak a termelés gazdaságosságának növelésére és javítására. Ekkortól a Borsodi magyarországi termékpalettája rengeteg új termékkel bővült, és a bőcsi gyár számos – a belső tartalmat és a csomagolást is érintő – innovációval jelent meg a hazai sörpiacon, amely a rendszerváltástól kezdve
már nem volt regionális szerkezetű.

A fogyasztón múlik

– A piacgazdaságra való átállás villámgyorsan ment végbe a sörpiacon. Egyik napról a másikra az ország többi sörgyárával, a 90-es évek elején gomba módra szaporodó kisüzemi sörfőzdékkel és persze a külföldi import sörökkel is szemben találtuk magunkat a piacon. Vállalatunk akkori menedzsmentje jól kezelte a kihívásokat, és ma – tulajdonosváltások és akvizíciók révén – a világ egyik meghatározó söripari vállalata, az amerikai, denveri központú Molson Coors csoport közép-európai leányvállalatának részeként működünk. Továbbra is Bőcsön, immáron 45 éve. Mivel gyárunk a cégcsoporton belül kiemelkedő termelékenységi és profitmutatókkal rendelkezik, anyavállalatunk stratégiai telephelyként kezeli a bőcsi gyárat, és ennek megfelelően fejleszti telephelyünket – mondta Vuleta Zsolt, a Borsodi Sörgyár Kft. ügyvezetője. Hozzátette: amikor a sörgyár felépült, Magyarországon évente mintegy 10 millió hektoliternyi sört fogyasztottak a sörivók. Ma ez a mennyiség 6 millió hektoliter körülire zsugorodott, de az utóbbi 2-3 évben – hosszabb, stagnálást mutató időszakot követően –, ha kisebb mértékben is, de ismét növekedni kezdett a fogyasztás.

– A közép- és felsőkategóriás termékek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak a sörpiaci tortából. Ebben a felfutásban kisebb részt birtokolnak az ízesített, alkoholmentes sörök, azonban ezek fogyasztása szintén növekvő tendenciát mutat. Ez számunkra, minőségi termékeket előállító és forgalmazó cég számára örömteli fejlemény, de kedvező jel a magyar sörkultúra egészét nézve is. Évtizedek óta dolgozunk azon, hogy különböző módon és csatornákon keresztül fejlesszük a hazai sörkultúrát – beleértve a „kínálás” és fogyasztás kultúráját is. Ebben a küldetésben a kisüzemi és kézműves sörfőzdéknek is fontos szerepük van, tehát a gyakran elhangzó állítás, mely szerint a „kicsik” és a „nagyok” harcát látjuk az úgynevezett új sörforradalom keretében, nem fedi a valóságot. Valójában a söripar felelős szereplői egymást kiegészítve, saját piaci szegmenseikben dolgoznak azért, hogy egyre többféle és egyre jobb minőségű sör kerüljön a fogyasztók asztalára. Szintén lényeges, hogy nemcsak a fogyasztók, hanem a kereskedők és a vendéglátók edukációjára is mind nagyobb hangsúlyt helyezzünk. A sörfogyasztás esetében a kereskedő vagy vendéglátó és a fogyasztó interakciója meghatározó. A sört megfelelő módon – például hőfokon – és ideig kell, illetve lehet tárolni, és persze „jól” kell csapolni. Más „törődést” igényel egy nitrogénnel dúsított sör, mint egy klasszikus, CO2-vel dúsított, és egy szűretlen sör esetében sem mindegy, hogy a gyártás másnapján vagy esetleg hónapokkal később kerül a korsóba, hiszen a sörélesztő „utómunkája” miatt az idő múlásával különböző ízvilág alakulhat ki. Ha tehát a sör nincs megfelelően kezelve és „kínálva” az ellátási lánc végén, az negatívan hathat vissza a sörök gyártójára, és összességében a sörfogyasztásra. Márpedig az a cél, hogy a sörkultúrát fejlesszük. Ehhez szükség van arra, hogy a vendéglátó egységekben a hét minden napján több száz, vagy akár ezer korsó sört fogyasszanak a vendégek – mint ahogy Prágában vagy Münchenben. Akárhonnan is nézzük, a sörpiaci versenyt a fogyasztó dönti el, tehát elsődleges, hogy a fogyasztóval közvetlen kapcsolatban álló kereskedelmet és a vendéglátóipart minél jobb minőségben szolgáljuk ki. Ehhez termékinnováció, tudástranszfer, valamint precíz logisztika szükséges – jegyezte meg az ügyvezető. Mindennek figyelembevételével alakították ki a Borsodi Sörgyár hosszú távú stratégiáját, amely középpontjában a termékinnovációs és a technológiai fejlesztések állnak.

Fejlesztési tervek

A Borsodi Sörgyár a műszaki fejlesztéseket egy 3 éves időszakra ütemezett program keretében valósítja meg. Ennek első lépéseként az idei évben az üvegpalackok gyártósorán egy nagy teljesítményű palackfejtő (töltő) berendezést állítottak üzembe a korábbi, már kevésbé hatékony gép helyett. A következő évben egy új címkéző kerül a palacktöltő gépsorra, majd 2020-ban a palackos és az alumíniumdobozos töltővonalakat egy csarnokba költöztetik, és ennek révén tovább növelik a termelés és a logisztika hatékonyságát.

Balról: Szilva János gyárigazgató és Vuleta Zsolt ügyvezető

– A sörgyártásban – mint minden más iparágban – számos olyan tényező van, amely jelentősen befolyásolja az eredményességet. Az egyik az időjárás: ha melegebb a tavasz, az ősz, és mindenekelőtt a nyár, akkor akár 10%-kal is több sör fogyhat, ha hidegebb, akkor ugyanilyen mértékű lehet a visszaesés. Az időjárás azonban nemcsak a fogyasztást, hanem az alapanyagok minőségét és árát is jelentősen befolyásolja. Ha a mezőgazdasági folyamatok kedvezőtlenül alakulnak, akkor a sör alapanyagául szolgáló agrártermékek ára felszökhet, de az sem ritka – ha például kifejezetten aszályos a nyár –, hogy erős keresleti piac alakul ki, azaz a sörgyárak szinte versenyeznek a jó minőségű alapanyagért. Európában kevés az árpa, amelyből az árpamaláta készül, és a komlótermesztő területek is zsugorodnak, ráadásul az európai komlótermesztésben érződik a klímaváltozás negatív hatása. Az alumínium árának növekedése a dobozos termékek előállítási költségeit „dobja meg”, míg a gyapot és a gyapjú árának emelkedése a PET-palackok, pontosabban az előformák (preformák) árára van hatással, ugyanis a műszálas textíliák és a PET-palackok alapanyagát képező műanyag alapanyagokra nagyobb a kereslet a textiliparban akkor, amikor drágább a gyapot és a gyapjú. Mi magunk az üvegpalackos kiszerelést részesítenénk előnyben, hiszen az a leginkább környezetkímélő megoldás, de a fogyasztói piac éppen ellentétes irányba tart, tehát a kényelmi – eldobható, bár újrahasznosítható – megoldásokat, azaz az alumíniumdobozos és PET-palackos kiszereléseket preferálja. Két évtized alatt megfordult a kiszerelések aránya: míg nem hordós termékeink esetében korábban az üvegpalackok részesedése 60%, a dobozok és PET-palackoké pedig 40%-os volt, addig mára éppen fordított helyzet állt elő, és az „üvegek” részesedése tovább csökken. Mindebből látszik, hogy az ágazatunkban számos külső tényezővel kell számolnunk, és fel kell készülnünk arra, hogy a tőlünk független hatásokat ellensúlyozzuk – mondta Szilva János gyárigazgató.

Az ellensúlyozásra a sörgyáraknak alapvetően két lehetőségük van. Egyrészt az, hogy mind szélesebb termékportfóliót alakítanak ki, másrészt rugalmassá és mind hatékonyabbá teszik a gyártási folyamatokat.

– A termékinnovációknak köszönhetően új termékekkel, új piacokat tudtunk meghódítani. Jó példa erre az ízesített, alkoholmentes sörportfóliónk, hiszen egyre inkább nyitnak a fogyasztók is ezeknek az italoknak az irányába. Emellett számos neves külföldi márkát gyártunk a hazai és az európai piacra. A portfólió nagyságrendi változását jelzi, hogy míg 20 évvel ezelőtt megközelítőleg 5 sörfélét gyártottunk mintegy 20 kiszerelésben, addig ma nagyjából 20-25 sörfélét állítunk elő közel 80 különböző kiszerelésben. Bár a termékeink nagyobb része a hazai piacon kerül értékesítésre, egyes minőségi sörök – a magasabb árfekvés miatt – több száz kilométeres távolságot is „elbírnak”, tehát exportálunk is, így például az Adria- parton a turisták akár a bőcsi gyárban készült sört is kortyolhatják. A vállalatcsoport gyárai között a tartályos szállítás is bevett gyakorlat, azaz van olyan sörféle, amelyet itt, Bőcsön főzünk, de egy másik, külföldi telephelyünkre szállítjuk tartálykocsival vagy konténerrel, és a palackozásra már ott kerül sor. Hatékony működésünkhöz az is nagyban hozzájárul, hogy – bár a beszerzés területén nagyfokú függetlenséget élvezünk – a vállalatcsoport mérete és ereje révén beszerzési források széles skálája áll rendelkezésre, és a csoportszintű közös beszerzés révén kedvező árakat tudunk elérni. Ugyanakkor nem célunk a beszerzési folyamatok indokolatlan megváltoztatása – főként nem az agráripari termékek esetén –, hiszen a késztermékek megszokott ízkarakterének és minőségének biztosítása minden esetben elsőbbséget élvez. A beszerzés esetében egy adott mértékű stabilitást azért is érdemes fenntartani, mert egy évszakhoz képest hidegebb vagy melegebb időjárás, vagy egy nagyobb sportesemény miatt változó fogyasztói igények a beszerezett alap- és segédanyagok mennyiségére is hatással vannak. A volumenváltozásokat pedig egy bejáratott partner jellemzően rugalmasabban képes kezelni. Szintén kihívás, hogy a sörpiac erősen szezonális, ezért a nyári hónapokra már január-februártól készülünk a gyártott mennyiségek, illetve a készletek fokozatos növelésével. A készleteket pontosan kell tervezni, méghozzá úgy, hogy a szezonban ne legyenek ellátási zavarok, de arra is törekszünk, hogy a sörtermékek minél rövidebb ideig legyenek raktáron, azaz a lehető legfrissebb állapotban jussanak el a fogyasztóhoz. Az ellátási lánc fejlesztése éppen ezért kulcsfontosságú, és e területen a kereskedelmi partnerekkel igyekszünk szoros kooperációt kialakítani – hangsúlyozta a gyárigazgató.

Így főzik a sört Borsodban

A sör a bőcsi gyárban is vízből, árpa- és/vagy búzamalátából készül komló és sörélesztő hozzáadásával. A víz mellett a legnagyobb mennyiségben felhasznált alapanyag a maláta, amelyet silókban tárolnak. A komlóféléket – amelyeket a sörök „fűszereinek” is neveznek – zsákosan tárolják, és egy teherlifttel viszik fel a főzőház azon szintjére, ahol a főzethez adagolják. A sörgyár új, magas fokon automatizált főzőházát 2005-ben adták át. A gépkezelők csak a beállításokat végzik el, és felügyelik a folyamatokat – egyéb emberi beavatkozásra nincs szükség. A főzőház nemzetközi viszonylatban is nagy teljesítményűnek számít, hiszen egyetlen főzet mennyisége 1200 hektoliter, ami mintegy 240 ezer 0,5 literes korsónyi sörnek felel meg. A főzés folyamata az úgynevezett becefrézéssel kezdődik. A maláta becefrézését kisebb és nagyobb becefréző üstökben végzik – sörfajtáktól függően eltérő módon. A főzés során édes sörlevet készítenek – ezt „fűszerezik” komlóval, amelynek elsődleges beszerzési forrása Csehország és Németország, illetve bizonyos komlófajtákat az Egyesült Államokból importálnak. A sörkészítés következő fázisa az erjesztés, amely során a bőcsi gyárban 10, egyenként 6000 hektoliteres és 8, egyenként 1200 hektoliteres tartályban (toronyban) erjesztik az úgynevezett „fickó sört” sörélesztő hozzáadásával 10°C és 20°C közötti hőmérséklettartományban. Az élesztőt sörtípustól függően adagolják. Az erjedési folyamat akkor ér véget, amikor az élesztő kiválik a sörből. Az erjesztés lehet alsó és felső. Az alsóerjesztésű söröknél az élesztő leereszkedik a tartály aljára, és onnan tudják elvenni a sörfőzők. A felsőerjesztésű söröknél az élesztő magához kapcsol kisebb mennyiségű CO2-t, és elindul felfelé – így azt felülről veszik el. A bőcsi gyárban csak alsóerjesztésű söröket készítenek. Még az elvétel után is marad valamennyi lebegő élesztő a sörben, ami kevés zavarosságot okoz, ugyanakkor ez a maradékélesztő szükséges az ászokoláshoz, az ízprofil kialakításához. A sörtípustól függően 1-2 hetes erjedési folyamattal a sör még nem teljesen kész. A „fickó sört” ezért az ászok tartályokba fejtik át, ahol az ízek harmonizálódnak. Mindezek után – hiszen a maradék élesztőre már nincsen szükség – szűrni kell a sört, hacsak nem szűretlen sört készítenek éppen. A szűrőüzemben kovaföldön keresztül szűrik a sört a korszerűbbnek számító és gyorsabb, hatékonyabb gyertyaszűrős, illetve a hagyományos keretes szűrős technológiával. A szűrés végén a sör „tükrössé”, áttetszővé válik. A szűrőüzemben nemcsak szűrnek, hanem itt állítják be a sörök különböző paramétereit, így például késő komlózással az úgynevezett keserűértéket, illetve a Balling-fokot (°B). A szűrőüzemben tudják állítani a sör színét is.

Így főzik tehát a sört a Borsodi Sörgyárban – évente mintegy 1,8 millió hektolitertnyit, azaz mintegy 360 millió 0,5 literes korsónyit. A ksz sört vezetékrendszeren keresztül továbbítják a töltősorokra, ahol alumíniumdobozokba, üvegekbe vagy PET–palackokba töltik. A csomagolt termékek a logisztikai raktárba kerülnek át, és ott rakodják azokat a szállítóeszközökre. A Borsodi Sörgyár Kft. egy logisztikai szolgáltatóra bízta a közúti szállítások jelentős részét, de emellett több kisebb fuvarozó céggel is együtt dolgozik, elsősorban a tartálykocsis és tartálykonténeres szállításoknál. A tartálykocsis területen viszonylag szűkös a hazai szállítási kapacitás, ezért gyakran cseh, német és holland tartálykocsis fuvarozókat bíznak meg a fuvarfeladatokkal. A bőcsi gyár karbantartott iparvágányokkal is rendelkezik, de ezeket ma már csak ömlesztett alapanyagok beszállításakor vagy nagyobb gépek, berendezések beszállításánál használják projekt jelleggel.

A bőcsi gyárban büszkék arra, hogy 0%-os hulladékhányaddal dolgoznak, azaz a termelés során keletkező valamennyi hulladékot újrahasznosítják, vagy újrahasznosításra adják át.

A jövő kérdései

Az iparban ma minden az automatizálásról szól, és ez alól a söripar sem kivétel. A sörgyártás technológiája az elmúlt 20-25 évben rendkívül sokat fejlődött, és az ágazatban nagyjából egy évtizeddel ezelőtt már lezajlott egy jelentős automatizálási „forradalom”, ami elsősorban a sörgyártás folyamatában a különféle manuális és elavult mérési funkciókat tette automatikussá. Ezzel gyorsabbá és biztonságosabbá váltak a folyamatok, ami növelte azon gyártók termelékenységét, amelyek beruháztak a korszerű megoldásokba.
– A Borsodi Sörgyár is ezek közé tartozik. Az utóbbi 6-7 évben az automatizálás tempója lassult és forradalmian új technológiák sem jelentek meg a sörkészítésben. A fejtés-palackozás területén a berendezések azonban egyre nagyobb teljesítményűek, emellett olyan fejlett szenzorrendszerekkel felszereltek, amelyek az élelmiszerbiztonságot is fokozzák, illetve megelőzik, hogy hibás csomagolású termék kerüljön forgalomba. Szintén lényeges, hogy gyakorlatilag veszteség nélküli fejtést-töltést biztosítanak. Az automatizálásnak a sörgyártásban azonban vannak korlátai, az embert nem lehet, és nem is szabad kihagyni belőle, hiszen a folyamatos laborvizsgálatok mellett naponta kóstoljuk a sört, tehát az emberi ízlés meghatározó a különféle sörök ízprofiljának kialakításában, és persze az új ötletek is emberektől érkeznek. A piaci versenyben fontos az automatizálás, de elsősorban az jut versenyelőnyhöz, aki maradandó innovációkkal és időben reagál a keresleti változásokra, trendekre. Az emberi faktor mindenképpen fontos a sörgyártásban, ezért az utánpótlás-nevelés is kulcskérdés. A söripari szakember-utánpótlás jelenleg kihívást jelent a piacon. Talán az új sörforradalom okán egyre többen fordulnak a sörfőzés felé, ami segítséget jelenthet – mondta Szilva János gyárigazgató. 

SzM

Fotók: Borsodi Sörgyár Kft.

Supply Chain Monitor
2018. október