Archívum: A Koperi kikötő 60 éve

Koper mindig is a tengerrel volt összeköttetésben: szigetként alapították és ez egészen a 19. századig így maradt. A szárazfölddel egyetlen út kötötte össze, amely a Muda kapuig vezetett, s amelynek városfala a mai napig fennmaradt. Koper az akkori kereskedelmi és tengeri nagyhatalomnak számító Velencei Köztársaság részét képezte, és ebben a korszakban prosperált igazán, mint az Isztria legfontosabb kikötője, amely hídfőállás volt a Balkán és Ausztria felé. A szigetre épült kikötőváros aranykora egészen 1719-ig tartott, amikor is Triesztet és Rijekát szabadkikötőnek nyilvánították. Koper a Velencei Köztársaság függetlenségének végével, illetve az osztrák fennhatóság alá kerülésével elvesztette domináns hajózási szerepét, ugyanis a térség adminisztratív központja Trieszt lett, amelyet ráadásul vasútvonallal kötöttek össze Béccsel. A II. világháborút követő időszak, a határviták miatt rendkívül bizonytalan volt Koper számára, és végül csak 1954-ben, a Londoni Egyezmény aláírását követően tisztázódott, hogy Trieszt Olaszországhoz, Koper pedig Jugoszláviához kerül.

Lerakták az alapokat

Gazdasági szempontból a tengerparti város nem volt túl jelentős, ezért új lendületet kellett adni neki. A városban „álmodozók” egy kis csapata úgy gondolta, hogy teherkikötőt kellene építeni Koperben, de ezt az ötletet csak a helyi hatóságok támogatták, Belgrádban a szövetségi kormány azonban nem állt a terv mellé, de néhány elkötelezett szlovén politikus végül elérte, hogy elindulhasson a projekt. A koperi kikötővállalat (Pristanišče Koper) 1957. május 23-án alakult meg, és amellett, hogy Koper, Izola és Piran régi kikötőinek működéséért volt felelős, az új kikötő építését is menedzselte. Elsőként egy 135 méter hosszúságú partfal, majd egy 900 méter hosszú gátszakasz épült ki, amely összekötötte a kikötőt a Rižana folyó torkolatával, egyben leválasztotta a sekély Skocjan-öblöt, amelynek egy részét a kikötő öbleinek 7,5-10 méterre mélyítéséből származó kotradékkal töltöttek fel, területet nyerve ezzel.

A kikötővállalat az akkori szerény financiális lehetőségek ellenére jó érzékkel és időzítéssel invesztált az infrastruktúrába: 1961-ben – elsősorban a citrusfélék tárolására – megépült az úgynevezett gyümölcsterminál, amely banánérlelőnek, speciális légkondicionált raktáraknak, és gyümölcsszortírozó létesítménynek is helyet biztosított. Abban az időben a koperi volt az egyetlen „gyümölcsspecialista” kikötő az Észak-Adrián. A 60-as években a legnagyobb beruházás az úgynevezett olajterminál volt, ami 1968-ban épült. A kikötő életében azonban nehézségek is jelentkeztek: az emberpróbáló fizikai munkavégzés miatt a cégnél jelentős mértékű volt a fluktuáció. A munkások nagy része más jugoszláv tagköztársaságból érkezett.

Nagy kikötővé érett

A kikötővállalat, azaz a Pristanišče Koper 1961-ben alakult Luka Koperré, azaz Koperi Kikötővé, és a cég a mai napig ezt a nevet viseli. A kikötő 1963-ban szabadkereskedelmi zóna státuszt kapott, teljesítménye pedig rohamosan erősödött. Kinőtte a helyi és köztársasági „határokat”, amit egyértelműen jelzett, hogy folyamatosan növekedett a tranzitforgalom részaránya. Abban az időben a Luka Koper Ljubljanában, Belgrádban, Münchenben és Budapesten rendelkezett képviseleti irodával. A forgalomnövekedés a hátországgal meglévő összeköttetés gyengeségeire is ráirányította a figyelmet. A meglévő közutat megerősítették és kiszélesítették, 1964-ben pedig megkezdték a Prešnicaból Koperbe vezető, 31,4 km hosszú, és évi 1,4 millió tonna áruforgalom kiszolgálására alkalmas iparvágány építését.

A 70-es években a kikötő képe gyorsan változott. Rakpartok, raktárlétesítmények épültek és már készülőben volt az I-es móló. Emellett a faáruk és faipai termékek szállítását és tárolását szolgáló rakpartrészt, illetve egy fűrészmalmot is kialakítottak, és ebben az időben építették ki az élőállatszállítás alapfeltételét jelentő takarmányozó létesítményt, továbbá a vegyianyag-terminált tartályokkal és hajóállással. Szintén felépült egy hűtőraktár, illetve megnövelték a latextároló létesítmény kapacitását is. A kikötő vezetése 1980-ban döntött arról, hogy kiépítenek egy 272 méter hosszú partfalat, illetve rakpartot a száraz ömlesztettáru-forgalom kiszolgálására a II-es medencénél. Ennek mélységét úgy alakították ki, hogy akár 80 000 tonna súllyal terhelt hajók is kiköthessenek ott.

Megérkezett az első

Az első konténer 1973-ban érkezett meg a kikötőbe, és a konténerforgalom gyorsan és dinamikusan növekedett, ezért a vállalat először egy ideiglenes, 2500 TEU kapacitású konténertároló területet alakított ki az I-es móló déli részén, majd 1979-re felépült az 50 000 TEU kapacitású konténerterminál, amelyen már konténeremelő daruk és más, a konténerek kezeléséhez szükséges gépek és berendezések dolgoztak. Ezzel szinte párhuzamosan az I-es medencében egy, a Ro-Ro hajók fogadására alkalmas hajóállást is kialakítottak.

A 80-as évektől egy újabb fejlesztési ciklus kezdődött: a II-es móló beruházása volt fókuszban. 1984-ben kiemelt fejlesztési projektnek számított az északi területen a vasérc- és szénterminál építése, míg 1988-ban egy 60 000 tonna kapacitású gabonasiló és új olajtároló tartályok épültek.

A kikötő folytatta az intermodális, illetve kombinált fuvarozás minél hatékonyabb kiszolgálását célzó fejlesztéseit, továbbá megépült a második hajóállás az utasszállító hajók számára. Ezzel párhuzamosan a Luka Koper megvásárolta a második, majd a harmadik konténerdarut, a 80-as évek végén pedig a konténerterminált 100 méter partfallal hosszabbították meg, így a konténertároló terület 18 000 m²-re bővült. Az I-es móló „hátországában” eközben a faexport kiszolgálására egy főként rönkhasítást végző fafeldolgozó üzem is létesült.

Az „újrakezdés”

Jugoszlávia 1991-ben felbomlott, s miután Szlovénia kinyilvánította függetlenségét, elvesztette addigi piacainak egy részét. Ennek következményeként Koperben egyötödével esett vissza a forgalom. Bár a kikötő továbbra is kiszolgálta a volt jugoszláv tagköztársaságok árufogalmát, emellett a vállalat menedzsmentje intenzív marketingtevékenységbe kezdett, és a kikötőt Közép-Európa disztribúciós központjaként igyekezett pozícionálni a piacon. A vállalat 1996. június 7-től részvénytársasági formában folytatta tevékenységét. Az állam, mint a kikötői infrastruktúra tulajdonosa 51%-os részesedést szerzett az rt.-ben. A szlovén állam 2008-ban 2043-ig szóló koncessziót adott a kikötőterület, illetve a kikötői infrastruktúra hasznosítására, továbbá a kikötői mendzsmentfeladatok és a fejlesztő beruházások, valamint az általános infrastruktúra-karbantartási munkák elvégzésére.

A 90-es években a Koperi Kikötő beruházási forrásainak túlnyomó részét a folyékony, illetve a száraz ömlesztettáru-tároló és kiszolgáló kapacitások fejlesztésére fordította. Új helyszínen felépült a korszerű élőállat-terminál és egy hulladékkezelő központ, majd az évtized végén egy 3500 férőhelyes autóparkoló a járműszállítás kiszolgálására. 1997-ben a koperi volt az első európai kikötő, amelynek működése teljes összhangban volt a nemzetközi minőségügyi szabványokkal. A Luka Koper megszerezte az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszer működési tanúsítványát, illetve az ISO 14001 környezetközpontú irányítási rendszer tanúsítványát is.

Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ezáltal a Koperi Kikötő hivatalosan is az Európába irányuló áruk egyik logisztikai kapujává vált. Néhány évvel később az Európai Unió felismerte Koper stratégiai fontosságát, beleértve a mediterrán térségben betöltött szerepét, és azt, hogy meghatározó pont a balti-adriai európai közlekedési-áruszállítási folyosón. A kikötőben ekkorra már nemcsak az áru-, hanem az utasforgalom is jelentős mértékű volt, ezért 2005-ben a Luka Koper a városhoz közel egy új rakpartot alakított ki, amelynél a nagy utasszállító hajók is kiköthetnek. Napjainkban sok turista látogat Koperbe, évente mintegy 100 személyszállító hajó érkezik a kikötőbe.

A kikötő új aranykorát – szerencsére csak rövid időre – a 2008 végén kirobbant globális gazdasági válság zavarta meg. Azt követően, hogy 2009-ben 20%-kal visszaesett az áruforgalom, 2010-től ismét a növekedésé volt a főszerep. A kikötő beruházási forrásait elsősorban a konténertárolási és konténerkezelési kapacitásai bővítésére fordította. A konténerterminál rakpartját 146 méterrel meghosszabbították, a medret pedig 15 méterre mélyítették, és további konténertároló területeket alakítottak ki a kikötő „hátországában”, emellett 4 új Post-Panamax bakdarut, illetve számos más konténerkezelésre szolgáló eszközt szereztek be. Ezek a konténertároló területen és a vasúti pályák fölött teljesítenek szolgálatot. A fejlesztéseknek köszönhetően, illetve néhány meghatározó globális konténerszállító hajóstársaság közvetlen távol-keleti járatainak megjelenésével 2010-re Koper – a kezelt TEU-mennyiség alapján – az Adriai-tenger legnagyobb konténerkikötőjévé vált.

Nincs megállás

Az idei évben a modern Koperi Kikötő megalapításának 60. évfordulóját ünnepli. Az elmúlt évtizedekben nagy ívű és folyamatos fejlődésen ment keresztül a kikötő, amely a magyar és az egész közép-európai gazdaság vérkeringésében fontos szerepet tölt be. A Luka Koper menedzsmentje természetesen tovább kívánja erősíteni a kikötő pozícióját, ezért folytatja a beruházásokat, amelyek keretében további konténer-, autó- és más cargo tárolóterületeket alakítanak ki. A vállalat az I-es mólón 300 millió eurót invesztált a konténerterminál területének meghosszításába, amely révén az üres konténerek tárolóterülete is bővült, de konténerjavító műhely és egy mosó létesítmény is épült, valamint kialakítottak egy, a konténerek szállítás előtti átvizsgálására szolgáló szekciót is. Két óriási, úgynevezett Super Post-Panamax kategóriájú, akár nagykapacitású konténerhajókat is kiszolgálni képes partoldali kikötői (Ship-to-Shore – STS) konténerdarut vásároltak, de folyamatban van másik kettő ilyen berendezés beszerzése is. Ezek mellett üzembe állt, és az 5 új, illetve felújított vasúti vágányok felett „dolgozó”, három sínpályán futó bakdaru (RMG), a konténertároló területen pedig 7 elektromos, gumikerekes bakdaru (E-RTG) biztosítja a hatékony konténermozgatást.

A Luka Koper amellett, hogy megnövelte a fedett autótároló létesítmény befogadóképességét, további nyitott parkolóhelyeket, az autószállító hajók számára pedig újabb hajóállásokat alakított ki. A folyékony ömlesztettáru-terminál kapacitását – 3 új tartállyal – 60 000 m³-re növelték, emellett még idén befejeződik egy 16 000 m² alapterületű raktár építése. A kikötő belső létesítményeinek elérését két új bejárat kialakításával teszik gyorsabbá és hatékonyabbá.

A 886 dolgozót foglalkoztató Koperi Kikötő jelenleg 3300 méternyi operatív partfallal, 247 000 m² zárt raktárterülettel, 22 daruval rendelkezik. A kikötő összteljesítménye eléri a 22 millió tonnát, a konténerkezelésé a közel 850 000 TEU-t, a Koperben tranzitáló autók száma pedig meghaladja a 790 000-et.

Abban, hogy a már befejezett és a tervezett fejlesztésekkel a kikötő menedzsmentje jó úton jár, megerősítést jelent a Szlovén Köztársaság által a kikötőnek ítélt üzleti kiválósági díj, az EFQM (European Foundation for Quality Management) kiválósági díja, illetve a legmagasabb szintű környezetvédelmi tanúsítvány (EMAS) megléte, és az Európai Tengeri Kikötők Szervezetének (ESPO – European Sea Ports Organisation) a koperi hulladék-újrahasznosítási projektekért adott díja.               

Szabó Márton

Fotók: Luka Koper

Supply Chain Monitor
2017. június