Archívum: Megújult vámszabályok

2016. április 18. | Logisztika | Egyéb szektorok

Több mint 10 év folyamatos munka után végre megszületett az Európai Unió új vámjogi szabályozása, amelyet 2016. május elsejétől minden tagállam, így Magyarország is köteles alkalmazni.

Amíg a jogalkotók érthető örömmámorban úsznak, hogy a tagállamok eltérő érdekeinek tengerében végre sikerült lezárni a rendeletalkotás folyamatát, addig a gazdálkodók és a vámhatóságok tanácstalanul állnak az alkalmazás kihívásai előtt. Az évekig tartó egyeztetés ellenére a gyakorlati szakemberek között kevesen vannak, akik tudják, hogy mit kezdjenek ezzel a túlhordott újszülöttel.

Ennek egyik okát mindjárt a rendelet szerkezeti felépítésében és terjedelmében érdemes keresni. A Lisszaboni szerződés elveivel összhangban formailag 4 külön rendeletre cincált, de a gyakorlatban csak a mondatok összeolvasásával, egyben értelmezhető, együttvéve közel 1500 oldalas dokumentumból jelenleg még nem létezik egységes szerkezet, így már maga a szöveg elolvasása is nehézkes. A megfelelő alkalmazáshoz ezen túl még meg kell ismerni az EU Adóügyi és Vámuniós Bizottság – jelenleg csak angol nyelven, tervezeti formában ismert – 7 darab Iránymutatását, amelyek a fontosabb témakörök értelmezését segítik, valamint tartalmazzák a tagállamok nemzeti részletszabályait is.

Ezen anyagok összessége határozza meg azt a szabályrendszert, amelyet idén május elsejétől az Unió 4,3 millió, vámügyekben érintett gazdálkodójának, és több mint 2000 vámhivatalban dolgozó közel 120 000 hatósági szakemberének kell alkalmaznia. Azon túlmenően, hogy az uniós szabályok csak 3,5 hónapja, a nemzeti törvény pedig csak egy hete kerültek kihirdetésre, tovább nehezíti a felkészülést a tagállamok eltérő nyelve, jogalkalmazási gyakorlata, gazdasági és kulturális háttere. Most, kevesebb mint egy hónappal a bevezetés előtt kezdenek felmerülni a gyakorlati munka szempontjából meghatározó jogértelmezési problémák, részletkérdések. Amíg minden érintett tagállam és érdekcsoport igyekszik a saját igazát kiolvasni a sorok közül, nehéz olyan biztos értelmezési alapot teremteni, amely mentén egy gazdálkodó megnyugtatóan átalakíthatja vámfolyamatait. Jelenleg az alapvető szakmai kérdésekben van bizonytalanság, és nehéz eldönteni, vajon ki és mikor fog igazságot tenni. Mindezek fényében talán jogosan merül fel a kérdés: lehet több mint 10 év felkészülés után elhamarkodott bevezetésről beszélni?

Vámunió a közösségi érdekek védelmében

2004-ben Magyarország a világ egyik legnyitottabb, és 15%-os részesedésével a legnagyobb külkereskedelmi forgalmat bonyolító gazdaságához csatlakozott. Az Európai Unió alapja a tagállamok közötti egységes belső piacot megteremtő vámunió, amely biztosítja, hogy vámot csak a közösségen kívülről érkező áruk után kelljen fizetni. A lassan 50 éves vámunió ugyancsak garantálja, hogy a közösség 450 nemzetközi repterére, 133 közúti határátkelőhelyére és számos tengeri kikötőjébe érkező szállítmányokat azonos szabályok szerint, összehangoltan kezelje a 28 nemzeti vámhatóság, így biztosítva a közösségi érdekek védelmét. Kevéssé köztudott azonban, hogy más igazgatási területekkel szemben a vámfolyamatok uniós szintű harmonizációja olyan magas fokú, hogy a tagállamok teljes mértékben feladták korábbi nemzeti törvényeiket, és közös, EU-szintű vámjogszabályt alkottak. Jelenleg ez a Közösségi Vámkódex, amelyet 1992-ben fogadtak el, és az akkori 12 tagállam 1980-as években alkalmazott vámeljárásainak egységesítéséből született meg. A kihirdetése óta öt alkalommal került módosításra, hogy megfeleljen a globális gazdaság újabb és újabb kihívásainak, de a közösségi szabályozás elkészítéséért felelős Bizottság rég felismerte: az alapjaiban megváltozott igények miatt az egész rendelet újraértelmezése és újraírása szükséges.

15 év modernizációs törekvései

A Vámügyi Világszervezet (WCO) 1999-ben adta ki módosított Kiotói Egyezményét, amelynek célja a vámszabályok egyszerűsítése és egységesítése az egész világon. Ez az iránymutatás tartalmazta először a vámfolyamatok teljes körű elektronizálásának elvét, amely célkitűzést 2003-ban az EU is elfogadott, ez pedig teljesen új alapot teremtett a tervezett új szabályozásnak. Ekkor azonban már sejteni lehetett, hogy a folyamatosan növekvő taglétszámú uniónak addig sohasem tapasztalt nehézségekkel kell szembenéznie. Így 2005-ben, amikor elfogadták a Bizottság új vámjogszabály alkotására vonatkozó javaslatát, már egyértelmű volt, hogy nem a folyamatok elektronizálása és modernizálása lesz a legnagyobb kihívás. Sokkal nehezebb lesz egy olyan rendeletet írni, amely megfelel az összes tagállam technológiai és szakmai felkészültségének, valamint igazgatási és kulturális szokásainak. Vélhetően mégis alulértékelték a szereplők a tagállami érdekegyeztetés buktatóit, hiszen a jelenlegit leváltani tervezett, 2008-ban kihirdetett Modernizált Vámkódex 2013-as bevezetését azért kellett az utolsó pillanatban „lefújni”, mert nem sikerült mindenki számára elfogadható részletszabályokat alkotni.

Vám 2020 cselekvési program

Ugyancsak 2013-ban Vám 2020 néven fogadta el a Bizottság a 2014–2020-ra szóló uniós vámügyi cselekvési programot, amelynek célja a tagállamok közötti együttműködés növelése, valamint a további egységesítés és elektronizálás. Habár időközben, a Kiotói Egyezmény elfogadása óta eltelt 10 évben sikerült nemzeti szinten kialakítani az elektronikus vámfolyamatokat, és jelenleg az EU területén keletkezett, évi közel 300 millió darab árunyilatkozat 98%-a elektronikusan kerül benyújtásra, a gazdálkodóknak nincs lehetőségük egyéb kötelezettségeiket elektronikus úton teljesíteni. Ezen kíván változtatni a több, mint 500 millió eurós költségvetéssel rendelkező Vám 2020 program azzal a célkitűzéssel, hogy megvalósuljon a 100%-ban papírmentes vámkörnyezet kialakítása, azaz a vámhatóságok és a gazdálkodók között minden adatcsere egy egységes, valós idejű, pán-európai szintű elektronikus rendszeren keresztül történjen.

Uniós Vámkódex

A szabályozás elvi alapjait tartalmazó, de a bevezetés előtt „elhasalt” Modernizált Vámkódexet még 2013-ban átdolgozták, és ugyanabban az évben újra kiadták, immár Uniós Vámkódex néven. Ez az új rendelet már minden szempontból megfelel a modernizációs követelményeknek, és 2015. december közepén, ugyan a szokásos tagállami nézetkülönbség mellett, de elkészült a gyakorlati végrehajtás szabályait tartalmazó utolsó rendelete is. Ezt követően volt lehetősége a tagállamoknak további részletszabályokat alkotni, de szigorúan csak azon témakörökben, amelyekben arra a Bizottság külön felhatalmazást adott. Ezek jellemzően olyan gyakorlati kérdések, mint az illetékesség vagy a ellenőrzések, illetve azok a témák, amelyekben a tagállamok merőben eltérő álláspontja miatt reménytelen volt konszenzusos megoldást találni, úgymint a képviselet és a szankciók. Az eddigiekhez képest jelentősen szűkebb tagállami felhatalmazási jogkörből adódóan május elsejétől megszűnik a nemzeti szinten biztosított, egyszerűsített árutovábbítás lehetősége, valamint az integrátoroknak biztosított egyszerűsítéseket tartalmazó nemzeti szabály. A nemzeti egyszerűsített árutovábbítás megszüntetésével a gazdálkodóknak nem lesz lehetőségük arra, hogy az árutovábbítási vámeljárás során a szállítmányozók helyett, saját meglévő engedélyeikkel nyújtsanak biztosítékot az árukra. Mivel ez az eddigiekhez képest pluszterheket fog róni a szállítmányozókra, a gazdálkodók számíthatnak ezen többletköltségek valamilyen formában történő áthárítására.

Jogértelmezési problémák

Az új szabályok hatására természetesen nem alakulnak át teljesen a mindennapi folyamatok, sőt, a legnagyobb kihívás talán éppen az, hogy felfedezzük azokat a pontokat, ahol változtatnunk kell. Az Uniós Vámkódex ugyan teljesen új formában, szerkezetben és szövegezésben, de nagyobbrészt a jelenlegi Közösségi Vámkódex-szel azonos elvi szabályokat tartalmazza. Nehéz eldönteni, hogy mely változás célja a korábbi szöveg pontosítása, és hol kell mélyebb összefüggéseket keresni. Valószínű, hogy habár a korábbi vámeljárások neve és rendszere teljesen átalakult, ez kizárólag formai változás, és az eddigi gyakorlatot jelentősen nem érinti. Az is egyértelműen látszik, hogy a vámeljárásokban érintett személyek jogai és kötelezettségei változnak, de nehéz felmérni ennek hatásait. Több olyan felelősségi kérdés is részletesen kifejtésre került, amelyet eddig csak érintett a korábbi rendelet. Jelenleg talán az egyik legfontosabb, ugyanakkor a legnehezebb feladat, hogy a vámeljárás minden résztvevője, így nem csak az áru birtokosa, vagy a rendelkezési jog gyakorlója, de a szállítmányozó és képviselő is kezelje a változásból eredő kockázatait. Elsőre minimálisnak tűnő változás, hogy a helyi egyszerűsített vámeljárást mostantól nyilatkozattevő nyilvántartásaiba történő bejegyzésnek hívják. Mindez az apró névcsere azonban bizonyos értelmezések szerint akár azt is jelentheti, hogy május elsejétől a korábbi helyi nyilvántartás ténylegesen a nyilatkozattevő birtokában kell, hogy legyen. Így viszont még az is elképzelhető, hogy a korábbi gyakorlat, amikor a közvetlen képviselő biztosítja az engedélyt és a vámprogramot, a továbbiakban nem alkalmazható. Ugyancsak teljes a bizonytalanság, hogy a korábbi definíció változása miatt változtatni kell-e az exportőr személyét bizonyos ügyletekben.

Szigorodó szabályok

A korábbiakhoz képest több területen is szigorodnak a szabályok. Megszűnik az átmeneti megőrzési raktárak korábbi biztosítéknyújtás alóli mentességi lehetősége. Mostantól az engedélyezett gazdálkodóknak megfelelő adójogi előéletet és vámszakmai tudást is tanúsítaniuk kell, valamint a képviseletet is csak szigorú feltételek teljesítése esetén lehet vállalni. Mindkét feltételrendszer részletesen szabályozásra került a nemzeti vámtörvényben. Ugyancsak részletesen, a korábbiakhoz képest jóval összetettebben szabályozta a hazai jogalkotó a szankciók kérdését, ahol a pénzbeli büntetés mellett megjelenik a kiadott engedélyek felfüggesztésének, módosításának és visszavonásának lehetősége is. Ezentúl változnak a vámértékszámítás szabályai is.

Az egyik legnagyobb potenciális problémaforrás a vámellenőrzések új rendszere. Az Uniós Vámkódex megváltozott szabályai szerint a hatóság bármikor, bármilyen árut ellenőrizhet, és bármilyen dokumentumokat bekérhet. Természetesen az elméleti jogi lehetőség a közösség fizikai és pénzügyi biztonságát védi, azt azonban a jelenlegi gyakorlat is többször bebizonyította, hogy a nem megfelelően időzített, nem elég cél- és szakszerű vámellenőrzések komoly időkiesést, illetve felesleges költségeket okoznak a jogkövető gazdálkodóknak.

Mi lesz május elsején?

Az Uniós Vámkódex, összhangban a Vám 2020 programmal, úgy került megalkotásra, hogy bizonyos részeit csak a számítástechnikai fejlesztések elkészülését követően kell alkalmazni. Így ebben a négyéves, átmeneti időszakban, eltérő időpontokban fognak életbe lépni a gazdálkodókat érintő különböző változások. Így például tudjuk, hogy a most kiadott engedélyeket, engedélyezett gazdálkodói tanúsítványokat legkésőbb azok lejártáig vagy 2019. május elsejéig kell újra értékelni, azaz vizsgálni, hogy megfelelnek-e a megváltozott szabályoknak. Arról azonban kevés információnk van, hogy ezeket milyen ütemezésben tervezi a magyar vámhatóság áttekinteni. Az elmúlt hetek ügyféltalálkozóinak legnagyobb tapasztalata, hogy a vámhivatalokban dolgozók minimális információval rendelkeznek arról, hogy mit, és hogyan kell majd csinálni az új szabályok szerint. Való igaz, hogy a változások meghatározott részét nem azonnal, május elsejétől kell alkalmazni, de minden érintett érdeke, hogy minél előbb megértse az új elvárásokat.

A Vám 2020 program egy keveset idézett célkitűzése a partnerség növelése. A jogalkotó felismerte, hogy egyszerű, kiszámítható, uniformizált, nem bürokratikus folyamatokra van szükség, mert csak ez tudja biztosítani, hogy a növekvő árumennyiség még gyorsabban, olcsóbban és kevesebb kockázattal jusson a piacokra. Az új alapokra helyezett együttműködés, illetve kommunikáció a hatóság és az ügyfél között olyan terület, amelyet nehéz rendeletben szabályozni, mégis ez lenne az a változás, ami tartalommal tudná megtölteni az új Uniós Vámkódexet.          

Tüske Zsuzsanna

Supply Chain Monitor
2016. április